Élelmiszer, takarmány, vagy üzemanyag
Élelmiszer, takarmány, vagy üzemanyag?
Ez gyakran képezi vita tárgyát: ugyan mi a jobb hasznosítása a haszonnövényeknek: az emberi élelmiszer, az állati takarmány, vagy az üzemanyag (biomassza energia termelésre). Nincs tiszta válasz, hiszen mindig a nézőponttól függ. Ezen az oldalon mi egy nézőpontot körvonalazunk.
Nézőpont: Etika
A Moerman létra és gyakran alkalmazott modell a “takarmány, vagy üzemanyag“ vitában. Ez a létra egy etikai nézőpontból magyarázza el, hogy mi a legjobb módja, hogy a „maradék áradatot“ (az élelmiszer hulladékot és a melléktermékeket) értékké fordítsuk.
A legcélravezetőbb út a melléktermékek emberi fogyasztásra történő hasznosítása. Amennyiben ez nem valósítható meg, a következő legjobb lehetőség az állati takarmány (hiszen az állat a mellékterméket emberi táplálékká alakítja)
Ha ez sem kivitelezhető, akkor a figyelem a műszaki alkalmazásokra és az energia termelésre fordul. Összegezve, egy etikai nézőpontból a melléktermék jobban hasznosul állati takarmánynak, mint biomasszaként energia termelésre.
Az elkerülendő légszennyezés számítása
A táblázat egy rövid magyarázatot kínál, hogyan lehet kiszámolni az elkerülendő emissziót
A távlati kilátások: Duynie gyakorlat
A Duynie keresi az állattartók melléktermék igényeinek a kielégítését a beszállítóknál hozzáférhető melléktermék mennyiségekkel. Ez egy kihívás, amely a gyakorlatban igényli a folyamatos keresését a melléktermékek legérzékenyebb felhasználásának. A Duynie arra törekszik, hogy a melléktermékeket állandóan az állati takarmányban hasznosítsa. Az, hogy ez lehetséges-e, több tényezőtől függ. Név szerint néhány:
- Az állattartóval való kapcsolat: a számára legmegfelelőbb melléktermék szállítása, hogy a partnernek mindig elegendő takarmány álljon rendelkezésére
- A beszállítókkal való kapcsolat: mindig ügyelni arra, hogy a melléktermékek az előre meghatározott ütemterv szerint legyenek összegyűjtve
- Specifikációk: megfelel-e a melléktermék az állati takarmány szigorú minőségi követelményeinek
- Van olyan állattartó, akinek elfogadható távolságon belül van az adott melléktermékre szüksége